Ádámmal középiskolás korunk óta ismerjük egymást. Részt vettünk közös énekversenyeken, fellépéseken, de valahogy mindig kilógott közülönk. Amíg mi egy egy kevésbé sikeres versenyt negatív élményként éltünk meg, Ő rezzenéstelen arccal már a következő versenyre készült. Azt hiszem az eredményeket nem kell bemutatni, és az amiket még mesélt, ez még csak a hegycsúcs alja.
Maris:
Mikor kezdett tudatosulni benned, hogy nem egy átlagos gyerek és kamasz élet az amit élsz. Iskola után nincs vége a napnak, hanem különböző különórák miatt, lemondasz a szórakozásról? Hogy élted ezt meg?
Ádám:
14-15 évesen kezdett feltűnni, hogy nem a bulik amik hajtottak, és akkor kezdtem magam kívülállónak érezni a barátaim között. Nyilván vannak sztorik, de nem egetrengetően nagy bulik ezek, mint amiket mások mesélnek. Engem zavart az, amikor semmit tevés van. Gyerekként is szerettem pörögni és sok mindent csinálni egyszerre. 2008 nyarán, édesanyukámmal beszélgettünk és kérdezte, hogy tudom-e mivel szeretnék foglalkozni. Mondtam, hogy igen. Énekes szeretnék lenni. Azt mondta szuper, hajrá! Ezután 2008 decemberében, édesapámmal karácsonykor iszogatás közben, mint apa és fia szintén megbeszéltük, hogy sztár leszek, és énekes! Úgyhogy nem volt más lehetőség.
Abban az évben, augusztus, szeptember környékén került a kezembe kereszt apukám által egy könyv - hozzáteszem, az olvasás sose volt az erősségem, és a kötelező olvasmányokat se olvastam el soha. Az a könyv volt az első amit elolvastam, ez pedig a Titok című könyv.
Maris:
Hogyan jutottál el a könyvhöz. Hiszen ismerve a könyvet, úgy gondolom okkal ismeri meg az ember
Ádám:
Előtte 1-2 évvel jöttem rá, hogy egy exhibicionista, - akkor még nem ismertem ezt a szót - sikerorientált, karrierista állat vagyok. Ezért is néztem fel mindig a sikeres emberekre.
Szerencsére a családomban is előfordultak ilyen példák, kapásból édesapám, a vendéglátásból egy nagyon szép karriert épített fel, ami nem is volt a szakmája, és a kereszt apukám akinek ma már egy nemzetközi cége van és itt Veszprémben, taxisként kezdte. Ő nyomta a kezembe, és mondta, hogy ha én tényleg sikeres akarok lenni és ezt az utat akarom választani, akkor az itt, fejben kezdődik! Olvassam el, sokat fog segíteni, és így éett. Az egész gondolkodásmódomat megváltoztatta. Mindent ennek köszönhetek, ahol most vagyok, ez volt az alapja.
Na és akkor erre épül még rá Napoleon Hill vagy Brian Tracy csak, hogy párat meg említsek. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk az egészséges egónkat használni, és megfelelő önbizalmunk legyen!
Maris:
Hogyan tudtad felosztani magad az iskola, a karriertervezés és a munka hármasában?
Ádám:
Neveltetésemnek köszönhetően hamar megtanultam, hiszen kortárs jazz balettre jártam, iskolába jártam és még elkezdtem klarinétozni is. Mindig az adott időben az adott dologra koncentráltam. A Beatrice is meg énekelte, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés és a maradék 8 órát lehet és kell kihasználni hatékonyan. Kérdezik mostanában sokan, hogy hogy csinálod? Egyszerű, amikor munka van akkor nincs zene, és fordítva.
Maris:
Vezetsz valamilyen formában határidőnaplót?
Ádám:
Telefon naptár, de többnyire fejben tartom. Nem jelent gondot, mert nem megterhelő, szeretem csinálni ezt a sok mindent. Szeretem kihasználni az időmet. Ha van egy kis felesleges időm, akkor nem a tv előtt ülök, hanem bemegyek inkább az irodába, és eltöltöm értelmesen.
Nagyon sokan ezt a fajta áldozatot nem hozzák meg, meg az állhatatosságot, meg az alázatot és akkor még sorolhatnám.
Akik, kérdezik, hogy hogy csinálom, azok pontosan tudják, de azt hiszik, hogy van egy titkom, de nincs. Vezetők szavaival élve, a munka nélküli siker titka még mindig titok.
Maris:
Volt már olyan, amikor úgy érezted elég?
Ádám:
Igen, voltak kudarcok is. Nehéz volt megtanulni. Több párkapcsolatom ráment erre, hogy nem tudtam leállni, illetve volt, hogy teljesen kimerültem. Szabó Péterrel volt szerencsém találkozni, aki két tippet is adott ezekre a helyzetekre. Az egyik, hogy naponta 20 perc legyen az, ami a tiéd, vagy ha már tényleg plafonon vagy, akkor ne csinálj semmit, bújj be az ágyba, nézz meg egy filmet, nasizzál, csináld azt amit szeretnél. Havonta 1-2 nap, ami telefonmentes, kikapcsolódós nap.
Maris:
Mennyi idő alatt érted el azt, hogy lelkiismeret nélkül tudj kikapcsolni?
Ádám:
Még a mai napig sem. Sorozatokra ra szoktam, direkt. Az az, ami ki tud kapcsolni. Általában ezek is olyan sorozatok amik az érzelmi vagy pénzügyi intelligenciámat fejleszti, így kisebb a lelkifurka.
Viszont a párom tanított meg arra, hogy mellette vagyok és nem csinálunk semmit, az is egy fontos idő a kapcsolatunknak, és ez már az érzelmi intelligencia.
Maris:
Milyen emberi értékek azok, amik szerinted a sikerhez tudtak/tudnak vezetni?
Ádám:
Brian Tracy szavait idézve: “Vedd magad körül olyan emberekkel, amilyenné szeretnél válni.” Tudatosan választottam munkahelyet, ahol jelenleg nem főnökeim, hanem ahogy már említettem vezetőim vannak, akik előre visznek és motiválnak. Keszthelyi Judit és Horváth Márton. Tőlük tudok tanulni, és ehhez az kell, hogy alázatos legyek. Ez az első legfontosabb, hogy soha ne higgyem azt, hogy mindent tudok, mert az adó és a halál mellett van még egy ami állandó és örök, az pedig a változás. A változás pedig rengeteg újat hoz a mindennapokba, amiket nekünk hamar meg kell tanulnunk, hogy alkalmazkodni tudjuk.
Sok ember volt nálunk állásinterjún, akik egy egy sikertelen üzlet után csak a félig pohár üres állapotot látták, és nem azt, hogy mit lehet belőle tanulni.
És akkor itt jön a kitartás.
Kicsit spirituális is vagyok, édesanyám révén, és kapásból az, ha az intuíciódra hallgatsz, az tud előre vinni.
Amiben még nagyon hiszek, a feltétel nélküli adás, hogy amit adunk azt visszakapjuk, ha észrevesszük, ha nem, de valamilyen formában biztosan visszakapjuk! Sokan gondolják, hogy ez a szerencse vagy a szerencsétlenség…
Itt visszakanyarodnék a Tv hez, hogy mennyire borzalmas.
Óriási félelmem - valószínűleg a sikerorientáltságomból adódóan - a háború, hogy nem tudom be teljesíteni azt, amit akarok. És az ami a tv-ben megy, hogy kit öltek meg, mi robbant fel, hol bántottak valakit, olyan agresszívvá tesz, hogy csak azt érzem, nyomaszt valami, és pedig csak a háttérben megy a híradó. Normális, valamit mondó hír nincs a tv-ben, főleg nem pozitív. Így próbálják meg vezetni az embereket.
Maris:
Mi vezetett el addig, hogy be add a jelentkezésed az idei Dal-ba?
Ádám:
A folyamat ott kezdődött, hogy rengeteg tehetségkutatóban voltam, aztán rájöttem, hogy nincs szükségem arra amit a háttérben valóban ezek adnak. Az eurovíziót, amikor elkezdtem követni, láttam, hogy itt nem egy ének versenyről van szó, hanem a Dalról. Aztán persze tévedtem, minden tekintetben.
4 évvel ezelőtt kezdtem el gondolkodni, hogy el kellene indulni. Ehhez megkerestem a legmegfelelőbb embereket, producert, akivel összeállt a kép hogy meg tudjuk alkotni a DALt. Kovács Norberttel együtt dolgozva - aki egyébként Snoop Dog-gal is együtt dolgozott - 2-3 hét alatt megszületett az, amit szerettem volna. 2018-bán kifutottunk az időből, ezért már előre felkészülve, egy komoly stábbal, tudatosan építve jelentkeztünk.
Két tervet készítettem magamnak, mi lesz ha sikerül bejutnom, és mi lesz ha nem. De éreztem, felkészültem, tudtam, hogy sikerülni fog. Meglepett de éreztem, hogy sikerülnie kell!
Egy lefogyni vágyó férfi videójából emelnék ki egy mondatot, hogy tűzz ki egy motivációt, aminek a mellékterméke lesz a cél, ugyanis a kettő között óriási különbség van!
Elkezdtem ezt alkalmazni, és óriási.
Maris:
Környezeted, hogyan reagált rá?
Ádám:
Elég jól! Mindenben támogattak, amiért én mindig is nagyon hálás leszek Nekik! Bár sajnos, tudatosan le kellett radíroznom a körülöttem lévő negatív embereket, barátokat. Tudtam, mi az amit el akarok érni 30 éves koromra, és ehhez döntéseket kellett hoznom.
A rosszból is tudni kell építkezni. Hozzáállás kérdése minden.
Maris:
Egy záró kérdés, így a végére. Hogy áll össze a fejedben a következő 5 év?
Ádám:
Megfog jelenni a nagy lemezünk ebben az évben, digitális formában. Ezenkívül a lemezen kívül is dolgozunk egy dalon a Norbival. Illetve a svédországi megkeresés, egy producer által, és az Abba producere is megkeresett már, hogy a dalát műfordításban megcsinálnánk. Nyár végén pedig egy manhattani utazás is szóba jött már.
Ha idén nem sikerül kijutni Tel-Avivba, akkor jövőre is megpróbálom, meg azután is, amíg nem sikerül. Ez mindenféleképpen egy terv, hogy Magyarországot egyszer büszkén képviselhessem.
Illetve egy számomra megfelelő egzisztenciát szeretnék felépíteni, mind a zenéből, mind az ingatlanozás által. Mindkettőben fejlődni folyamatosan.
2020-ra is már vannak együttműködések, szeretnék minél több dalt írni, kiírni magamból a gondolataimat, és a koncertezés, minél többet együtt lenni azokkal az emberekkel akik szeretik a zenémet.
Maris:
Nagyon jó volt, ennyi célt hallani egy ember szájából! Biztos vagyok benne, hogy minden sikerülni fog!
Nagyon sok sikert kívánok!
Ádám:
Nagyon köszönöm én is!
